Web - Windows - iPhone
Íme a Legszentebb Tábla, melyet a szent királyságból annak számára küldöttek le, ki arcát a világ imádatának Tárgya felé fordította, afelé, Ki földöntúli dicsőségben jött el az örökkévalóság mennyországából.
Az Úr, az áradó dicsőség Urának nevében.E levél annak szól, kit a nevek fátyla Istentől, a föld és a menny Teremtőjétől távol nem tarthatott, hogy szemei örvendezhessenek Urának, a Veszélyben Oltalmazónak, az Önmagától Valónak napjaiban.
Mondd: ó, a Fiú követői! Elzárkóztatok Előlem nevem okán? Miért nem forgatjátok ezt meg szívetekben? Nappal és éjszaka szólongatjátok Uratokat, a Mindenhatót, de mikor nagy dicsőségében alászállott az örökkévalóság mennyországából, elfordultatok Tőle, és megmaradtatok nemtörődömségtekbe süllyedve.
Vedd észbe azokat, kik visszautasították a Lelket [Jézust], mikor eljött hozzájuk nyilvánvaló uralommal. Hányan voltak a farizeusok, kik zsinagógáikba zárkóztak az Ő Nevében, és jajongtak, mily távol vannak Tőle, de mégis, mikor a Véle újra való egyesülés kapui feltárultak, és az isteni Nap tündöklőn ragyogott elő a Szépség Hajnalából, megtagadták, hogy higgyenek Istenben, a Magasztosban, a Hatalmasban. Színe elé ők nem járultak, bár eljövetelét megjelentette nékik Ézsaiás könyve, valamint a Próféták és Hírnökök könyvei. Arcát közülük egy sem fordította az isteni kegyelem Hajnala felé, csak azok, kik az emberek között semmi hatalommal nem bírtak. És mégis, ma minden erős és hatalommal bíró az Ő Nevével gőgösködik. Ezenfelül, idézd észbe azt, ki Jézust halálra ítélte. [Krisztus] korának legtanultabbja volt az Ő országában, míg ki csak egyszerű halász volt, hitt Benne. Vigyázz jól, és légy azok közül való, kik engedelmeskednek a figyelmeztetésnek.
Nézd hasonlóképpen, hányan vannak ma a szerzetesek, kik templomaikba zárkóztak, a Lelket szólítják, de mikor megjelent Ő az Igazság erejéből, hozzá nem közelítettek, és azok közé számíttatnak, kik messze tévelyedtek. Boldogok, kik odahagyták ezeket, és arcukat Afelé fordították, Ki mindenek vágya, kik csak a mennyben, és kik csak a földön lakoznak.
Olvassák az Evangéliumot, és mégis visszautasítják, hogy elismerjék a Mindenek Felett Dicső Urat, habár Ő az Ő magasztos, hatalmas és kegyelmes uralmának erejéből szállt alá. Bizony, Mi a ti kedvetekért jöttünk el, és megváltástokért szenvedtük el a világ csapásait. Menekültök-é azelől, Ki életét azért áldozta, hogy megébreszthessetek? Féljétek Istent, ó, Lélek követői, és ne kövessétek minden messze tévelyedett pap nyomdokát. Azt képzelitek, hogy Ő a saját javát keresi, mikor minden pillanatban ellenségei kardja fenyegeti; vagy hogy a világ hiúságaira vágyik, miután a legnyomorúságosabb városban börtönöztetett be? Ítéljetek igazságosan, és ne kövessétek az igaztalanok nyomdokát.
Nyissátok meg szívetek ajtaját. Bizony, az áll előtte, Ki a Lélek. Miért maradtok távol attól, Kinek célja, hogy titeket egy Ragyogó Helyhez vonzzon? Mondd: bizony, megnyitottuk Mi előttetek a Királyság kapuit. Eltorlaszoljátok-é házaitok ajtaját arcom előtt? Valóban, semmi egyéb ez, mint borzasztó tévedés. Hiszen Ő újra alászállott az égből, miként először tette. Óvakodjatok, nehogy kétségbe vonjátok, mit hirdet, miként az előttetek valók kétségbe vonták, miket mondott. Emígyen parancsolja néktek az Igaz Úr, ó, bárcsak megértenétek.
A Jordán folyó a Legnagyobb Óceánhoz kapcsolódik, és a Fiú a szent völgyben felkiált: „Ím, itt vagyok, ím, itt vagyok, ó, Uram, én Istenem!", míg a Sínai hegye a Házat zarándokolja körbe, és az Égő Csipkebokor fennhangon szól: "Eljött a Vágyott, határtalan fenségében." Mondd: Ím! Eljött az Atya, és beteljesíttetett, mi a Királyságban néktek ígértetett! Ez azon a Szó, melyet a Fiú elrejtett, mikor a Körülötte állóknak emígyen szólt: "...most nem tudjátok elviselni." És mikor a kijelölt idő letelt, és ütött az óra, felragyogott a Szó az Isteni Akarat láthatárán. Vigyázzatok, ó, Fiú követői, nehogy hátatok mögé vessétek. Ragaszkodjatok hozzá erősen. Jobb ez néktek, mint minden, mit bírtok. Bizony, közel van Ő azokhoz, kik jót cselekszenek. Az Óra, mit elrejtettünk a föld népei és a kedvelt angyalok tudása elől, eljött. Mondd: bizony, Rólam tett bizonyságot Ő, és Róla teszek bizonyságot Én. Valóban, nem szándékolt Ő mást, csak Engem. Tanúságot tesz erről minden elfogulatlan és megértő lélek.
Bár számtalan csapás sújt, az embereket Mi Istenhez, a Nevek Urához szólítjuk. Mondd: törekedjetek annak elérésére, mi megígértetett néktek Isten Könyveiben, és ne járjátok a tudatlanok útját. Testem azért tűri a bebörtönzést, hogy megszabadíthassatok az én [önzés] béklyóitól. Fordítsátok hát arcotok Orcája felé, és ne kövessétek minden rosszindulatú zsarnok nyomdokát. Bizony, azért egyezett Ő bele, hogy nyomorultan megaláztasson, hogy ti dicsőségre juthassatok, és ti mégis a nemtörődömség völgyében múlatjátok az időt. Valóban, a legnyomorúságosabb hajlékban lakozik Ő kedvetekért, míg ti palotáitokban éltek.
Mondd: nem hallottátok-é a Kiáltó Hangját, mely a Bayán vadonából száll felétek, Uratok, a Mindenek Felett Könyörületes eljövetelének örömhírét hozva néktek? Íme, eljött Ő a Bizonyság óvó árnyékában, megdönthetetlen bizonyítékokkal és tanújelekkel, és azok, kik valóban hisznek Benne, jelenlétét Isten Királysága testet öltésének tartják. Áldott, ki feléje fordul, és jaj annak, ki megtagadja Őt, vagy kételkedik Benne.
Hirdesd a papoknak: Ím, eljött a Király. Lépjetek ki fátylaitok mögül Uratok nevében, Ki meghajlítja minden ember nyakát. Majd pedig hirdessétek az egész emberiségnek e hatalmas, e dicsőséges Kinyilatkoztatás örömhírét. Bizony, eljött az, Ki az Igazság Lelke, hogy elvezessen titeket minden igazsághoz. Nem önnön lelke sugallatára szól hozzátok, hanem miként megparancsolta Néki a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs.
Mondd: Ő az, Ki dicsőíti a Fiút, és magasztalja az Ő Ügyét. Hajítsátok el, ó, föld népei, mitek van, és ragaszkodjatok erősen ahhoz, mit a Leghatalmasabb, Isten Bizalmának Hordozója néktek parancsol. Tisztítsátok meg fületeket és szemeteket fordítsátok Feléje, hogy meghallhassátok a legnagyszerűbb Hívást, mely a Sínairól, Uratok, a Legdicsőbb lakhelyéről hangzik fel. Valóban, azon Hely közelébe vonz majd az titeket, ahol megláthatjátok Orcája fényének ragyogását, mely e sugárzó láthatár fölött tündököl.
Ó, papok gyülekezete! Hagyjátok oda a harangokat, majd jertek elő templomaitokból. Kötelességtek e napon, hogy hangosan hirdessétek a Legnagyobb Nevet a nemzetek között. Jobban szerettek-é hallgatni, miközben minden kő és minden fa hangosan kiált: "Eljött az Úr az Ő nagy dicsőségében!"? Jó annak, ki Hozzá siet. Bizony, azok közé számíttatik, kiknek neve örök időkre feljegyeztetik, és kikről megemlékezik a magasságbéli gyülekezet. Emígyen rendelte ezt a Lélek e csodálatos Táblában. Ki az embereket az Én nevemben hívja, bizony, Tőlem való az, és azt fogja ő felmutatni, mely meghaladja mindenek földi hatalmát. Kövessétek az Úr útját, és ne járjatok a tudatlanságba merültek nyomán. Jó a szunnyadónak, kit megébreszt Isten Szellője, és kiemelkedik a holtak közül, Ura útja felé irányozva lépteit. Valóban, az ilyen ember Isten, az Igaz Úr szemében gyémánt az emberek között, és az áldottak közé számláltatik.
Mondd: Kinyilatkoztatásának fénye keleten ragyogott fel, uralmának jelei nyugaton mutatkoztak meg. Forgassátok ezt szívetekben, ó, emberek, és ne légyetek azok közül valók, kik borzasztón vétkeztek, mikor Megemlékezésem [Bahá'u'lláh] a Mindenható, a Mindenek Felett Dicsőített parancsára eljött hozzájuk. Ébresszen meg titeket Isten Szellője. Bizony, az egész világ felett szétárad az. Jó annak, ki felfedezte illatát és a megbizonyosodottak közé számíttatott.
Ó, püspökök gyülekezete! Ti vagytok tudásom mennyországának csillagai. Irgalmam nem kívánja, hogy a földre hulljatok. Igazságosságom azonban emígyen szól: "Íme, mit a Lélek megparancsolt." És ami szidalmat ki nem ejtő, igazmondó, tiszta ajkát elhagyta, soha meg nem változtathatik. A harangok bizony az Én nevemet zúgják és Engem siratnak, de szellemem nagy örömben örvendezik. A Szeretett teste a kereszt után vágyakozik, és Feje a lándzsát óhajtja a Mindenek Felett Könyörületes ösvényén. Az elnyomók hatalma Őt céljától sehogyan el nem térítheti. Minden teremtett dolgot arra szólítottunk, hogy jusson el Urad, minden nevek Királyának színe elé. Áldott, ki arcát Isten, az Ítélet Napjának Ura felé fordította.
Ó, szerzetesek gyülekezete! Ha Engem választotok követni, Királyságom örököseivé teszlek titeket; és ha vétkeztek Ellenem, hosszú szenvedésemben türelmesen el fogom azt viselni, és valóban, Én vagyok a Mindig Megbocsátó, a Mindenek Felett Könyörületes.
Ó, Szíria földje! Hová tűnt a te igazságod? Bizony, megnemesít téged Uradnak lábnyoma. Megérezted-é a mennyei újraegyesülés illatát, vagy a tudatlanok közé számítatsz?
Betlehemet Isten Szellője borzolja. Halljuk hangját szólván: "Ó, legnagylelkűbb Úr! Hol a Te nagy dicsőséged hona? Ittléted édes illatai megébresztettek engem, miután elepesztett, hogy távol vagyok Tőled. Áldassál, hogy fellebbentetted a fátylakat, és hatalommal alászálltál nyilvánvaló dicsőségben." Megszólítottuk őt a Fenség és Nagyság frigyládája mögül: "Ó, Betlehem! Keleten kelt fel e fény, és nyugat felé vándorolt, míg élte alkonyán hozzád elért. Mondd meg hát Nékem: Felismerik-é a fiak az Apát, és meghajolnak-é Előtte, vagy megtagadják Őt, miként a korábbi időkben megtagadták Őt (Jézust)?" Mire felkiáltott, mondván: " Te vagy, valóban, a Mindentudó, Ki Mindent a Legjobban Tud!" Bizony, látjuk mi: minden teremtett dolog arra indíttatik, hogy bizonyságot tegyen Rólunk. Egyesek felismernek Minket és tanúskodnak, míg a többség tanúskodik, de fel nem ismer.
A Sínai hegye remeg az örömtől, hogy megpillanthatja arcunk. Ura dicsőítésére emeli fel megigéző hangját, mondván: "Ó, Uram! Érzem öltözeted illatát. Olybá tűnik, közel vagy, Isten jeleivel felvértezve. Megáldottad e földeket lábnyomoddal. Áldottan áldott a Te néped, ó, bárcsak felismernének és belélegeznék édes illataidat; és jaj annak, ki mélyen aluszik."
Boldog vagy, ki arcodat orcám felé fordítottad, minthogy széttépted a fátylakat, szétromboltad a bálványokat és felismerted örök Uradat. A Korán népe felkelt Ellenünk bármiféle bizonyíték vagy bizonyság nélkül, és minden pillanatban új szenvedéssel sújtanak Minket. Ostobán azt képzelik, hogy a megpróbáltatások eltántoríthatnak célunktól. Hiábavaló, bizony, amit elképzelnek. Bizony, a te Urad az, ki azt rendel el, amit csak kíván.
Soha nem haladtam el egy fa mellett, hogy szívem emígyen ne szólította volna: "Ó, bárcsak kivágnának Nevemben, és keresztre feszítenék rajtad testem." Kinyilatkoztattuk ezt a szakaszt már a sahnak szóló Üzenetben, hogy figyelmeztetésként szolgáljon a vallások követői számára. Bizony, Urad a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs.
A dolgok, mit műveltek, el ne szomorítsanak. Bizony olyanok ők, mint a holtak, és éltet nem nyernek. Hagyd őket a holtakra, majd fordíts arcod afelé, Ki életet ad a világnak. Óvakodj, nehogy a tudatlanok szavai megszomorítsanak. Légy szilárd az Ügyben, és tanítsd az embereket nagy bölcsességgel. Emígyen rendeli néked a menny és föld Uralkodója. Bizony, Ő a Mindenható, a Legnagylelkűbb. Isten nemsokára felmagasztalja, hogy megemlékeztél róla, és a Dicsőség Tollával jegyzi fel, mit szeretete kedvéért kiejtettél. Mert Ő a jót cselekvők Védelmezője.
Add át üdvözletem annak, kit Murádnak hívnak, és mondd: "Áldott vagy, ó, Murád, mert elvetetted önnön vágyaid sugalmait, és azt követted, Ki az egész emberiség vágya."
Mondd: Áldott a szunnyadó, kit megébreszt Szellőm. Áldott az élettelen, kit életre kelt életadó leheletem. Áldott a szem, melyet megvigasztal, ha szépségemet megpillanthatja. Áldott az utazó, ki lépteit dicsőségem és fenségem szentségháza felé irányozza. Áldott a vigasztalan, ki sátram árnyékában keres menedéket. Áldott az erősen szomjazó, ki szerető kedvességem csendesen csobogó vizeihez siet. Áldott a kielégítetlen lélek, ki szeretetem kedvéért elveti magától önös vágyait, és a terített asztalhoz telepszik, melyet választottaim számára az isteni bőség mennyországából bocsátottam alá. Áldott a megalázott, ki erősen kapaszkodik dicsőségem kötelébe; és a szükséget szenvedő, ki belép gazdagságom szentségházának árnyékába. Áldott a tudatlan, ki tudásom szökőkútját keresi; és a nemtörődöm, ki a Rólam való megemlékezés fonalához ragaszkodik. Áldott a lélek, ki életre kelt megébresztő leheletemtől, és bebocsátást nyert mennyei Királyságomba. Áldott, kit a Velem való újbóli találkozás édes illatai megmoccantottak, és arra indítottak, hogy közel húzódjon Kinyilatkoztatásom Hajnalpontjához. Áldott a fül, mely meghallotta, a nyelv, mely tanúságot tett, és a szem, mely megpillantotta és felismerte az Urat Magát, nagy dicsőségében és fenségében, a nagyság és uralom köpönyegébe burkolózva. Áldottak, kik Színe elé járulhattak. Áldott, ki Szavam Napcsillagánál keresett megvilágosodást. Áldott, ki szeretetem koronájával ékesítette fejét. Áldott, ki hallott szomorúságomról, és kiállt, hogy segítsen Engem népem között. Áldott, ki életét az Én ösvényemen tette le, és számos megpróbáltatást viselt Nevemért. Áldott, ki szavamban megbizonyosodván kikelt a holtak közül, hogy dicsőségem zengje. Áldott, kit elragadtak csodás dallamaim, és hatalmam erejével letépte a fátylakat. Áldott, ki szilárd maradt Szövetségemben, és kit a világ dolgai Szentségem udvarától távol nem tartottak. Áldott, ki mindentől elfordult Rajtam kívül, szeretetem levegőegében szárnyalt, bebocsáttatott Királyságomba, megpillantotta dicsőségem birodalmait, kortyolt jóságom életadó vizéből, kedvére ivott szerető gondviselésem mennyei folyójából, megismerte az Én Ügyemet, megértette, mit elrejtettem volt Szavaim kincsesházában, és dicsőségemet és dicséretemet zengve ragyogott elő az isteni tudás láthatáráról. Valóban, Tőlem való ő. Véle kegyelmem, szerető kedvességem, nagylelkűségem és dicsőségem.
??